Megjegyzős kidobó
2018.08.13
Ezt a kidobót én gyerekektől tanultam. Nem tudom, hogy ki találta ki. El tudom képzelni, hogy ők maguk. Bizonyítékaim:
- lásd lejjebb a játék egyéb, nem éppen pedagógus szagú névváltozatait
- rendkívül sok helyen találkoztam vele, nagyon gyorsan terjed
Névváltozatok: Zombi kidobó, Hegylakó kidobó, Bosszúálló kidobó
(Ha ismersz egyéb elnevezést, a játékleírás alatt hozzászólásban írd meg! Ha ismered a játék forrását, azt is írd meg! Köszönöm!)
Roppant egyszerű és roppant jó.
Egy labdával játsszuk.
Kijelölünk egy játékteret, ami a játékosok számának megfelelő nagyságú.
Ha valakit kidob engem, akkor kiállok a pálya szélére ("meghaltam") és megjegyzem, hogy ki volt az, aki kidobott.
Ha kidobják azt, aki engem kidobott, akkor visszaállhatok. ("feléledő halottként" = zombi)
(Értelemszerűen, ha az a valaki több játékost kidobott, akkor mindenki visszaáll, akit ő dobott ki.
A játék végén csak egy maradhat, aki mindenkit kidobott. Ő a játék nyertese.
---
A játékot nagyon nehéz, szinte lehetetlen megnyerni. Ezért ez egy végtelenített kidobó (aminek csak a becsengetés vet véget), ami a lehető legtöbb gyereket képes hatékonyan, kis pihenőkkel megmozgatni. (Szemben mondjuk a partizánnal, ahol amikor már sok a kidobott, már nem jutnak labdához. Ráadásul ott azok játszanak kevesebbet, akiknek többet kellene gyakorolnia, mivel hamar kidobják=nem fut, és nem dob olyan jól=nem adnak neki labdát => kiül vagy áll a pálya szélére.)
Néha már-már kiürül a pálya, de egyszer csak hirtelen egy egész tömegáll vissza.
Van lehetőség a tömegbe lőni és a tömeggel menekülni, de kiélezett szemtől szembeni harcok is adódnak.
A kidobottak antiszurkolóként kiabálják azok nevét, akiken bosszút szeretnének állni. De mégse csúfolás vagy szídás, lejáratás zajlik, hanem valódi szurkolás!
Dobd ki a Pistit! A Pistit! A Pistiiiit! (párhuzamosan vele még sok név)
A pálya szélén feszült, izgatott és mégis jókedvű a hangulat. Akinek pedig a "vesztét" kívánják, büszke rá, mert tudja, hogy azért drukkolnak ellene, mert jól játszik! De ha csak egy valaki kiabálja a neved az is felemelő, hiszen
- kidobtál valakit
- türelmetlenül szeretne visszajutni - a biztatására téged is fognak lőni
- régóta kiabál, tehát lehet, hogy nem dobtál ki mást, de téged is régen dobtak ki
Zseniális a játék dinamikája!
Új beállónak én azt szoktam mondani, hogy válasszon valakit, akit ha kidobnak, akkor beállhat. (Ez azért hasznos szabály, mert "néha" előfordul, hogy akit kidobnak, megsértődve kiáll, és hogy lecsillapodva ne tudjon csak úgy visszaállni.)
A játék egy további érdekessége, hogy kialakulnak szövetségek. (Nem doblak ki, de te se dobj ki!)
Természetesen azért, hogy minél tovább bent maradjanak. Jellemzően a jobbak köré szerveződnek az ilyen szövetségek. (Nagyobb szövetség esetén a szövetségen belül is kisebb szövetségeket lehet megfigyelni.) Ez főleg a gyengébbeknek nem tetszik. Előbb-utóbb természetesen fel kell bontani a szövetséget, mert már csak "mi" vagyunk, de ez a kiesőket csak annyiban vigasztalja, hogy amikor a szövetség egy tagja kiesik, akkor visszaállhatnak, és bosszút állhatnak.
Azt szoktam javasolni, hogy szövetkezzenek a szövetség ellen. (Ez nehéz, mert szervezetlenek).
Elgondolkodtatom őket, hogy aki szövetségbe lép, abban nincs-e egy kis félelem, gyávaság?
Jó, ha van két erős egyéniség, aki nem akar szövetkezni - ilyenkor már-már csapatkidobóvá válik egy időre...
Szokták kérni, hogy tiltsam meg a szövetséget, legyen ilyen szabály. Ezt egyrészt azért nem teszem meg, mert nem én hozom a szabályokat, másrészt a szövetséget a tanóra utolsó perceiben, mielőtt kimennek az udvarra játszani, egy kacsintással meg lehet oldani, amit játék közben nem lehet bizonyítani (legalábbis játék helyett veszekedés lesz). Amit még a szövetség ellen tudok tenni, az az, hogy beállva példát mutatok nekik, hogy ez nem csapatjáték, mindenki mindenki ellen van, válogatás nélkül lövök mindenkit. (Magányos farkasként a legjobbakkal kel kezdeni a vadászatot, ha nyerni akarunk...) Ez egy ilyen kegyetlen játék. :)